Visszakapta aranyozott koronáját Mátyás király

Több mint száz évvel ezelőtti, eredeti pompájában ékesíti Kolozsvár főterét a Mátyás király szoborcsoport, amelynek restaurálását a román és a magyar állam közösen finanszírozta. A szoborcsoport az erdélyi köztéri szobrok egyik legjelentősebb, sokak szerint legkiemelkedőbb alkotása, amelynek állaga a 2000-es évek közepére rohamosan romlani kezdett.

Nem is csoda, hogy alaposan kikezdte az idő, hiszen Fadrusz János művét 1902-ben állították fel az erdélyi város központjában, a tekintélyes Szent Mihály plébániatemplom közvetlen szomszédságában. A szobor több mint százéves története alatt most először esett át alapos felújításon, miután a talapzata meggyengült, elemei hullni kezdtek. A kőtalapzat több részébe beszivárgott a víz, a repedéseken pedig néhol a fű is kinőtt.

A román és a magyar kormány 2006 novemberében Budapesten tartott együttes ülésén határozta el, hogy a két állam közös anyagi erőfeszítéssel újítja fel a már több mint százéves szobrot. A politikai döntés után kezdődhetett el a restaurálás előkészítési folyamata, majd a kivitelezés. Mindez korántsem volt zökkenőmentes, mint ahogy a szobor megszületése sem nélkülözte a bizonytalanságokat.

A szobor története

A XIX. század második felében merült fel az ötlet, hogy Kolozsváron megörökítsék a település egykori szülöttjének, Mátyás királynak az emlékét. Murádin Jenő művészettörténész Két szobor száz év című könyve szerint 1880-ban indítványozták, hogy az egykori magyar uralkodónak a város főtere közelében lévő szülőházát emléktáblával jelöljék meg. A város azonban maradandóbb emléket akart.

Minorich Károly polgármester 1881-ben terjesztette a kolozsvári értelmiségiek bizottsága elé a különféle elképzeléseket. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy Mátyás király kolozsvári szülőházát renoválni kell, és táblával megjelölni. Azon a tanácskozáson született a gondolat, hogy Mátyás-emlékművet állítsanak a városban. A település tanácsa 1882-ben döntötte el, hogy Mátyás királynak méltó szobrot állít. Az alkotás méretéről és helyéről azonban megoszlottak a vélemények, így a pályázatot a szobor megalkotására csak 1893-ban írták ki. A pályamunkák közül 1895-ben Fadrusz János tervét választották ki, amelynek kivitelezése a városnak közel egymillió koronájába került. A világhírű alkotás leleplezésére 1902. október 12-én, nagy méretű ünnepségek keretében került sor.

A Mátyás király szoborcsoport a felújítás előtt

A szoborcsoport fő alakját a lovon ülő Mátyás király képezi. A főalak szobormintája 1900-ban, a párizsi világkiállítás szobrászati nagydíját, a Grand Prix-t nyerte el. Mátyást és annak lovát tartó talapzat aljában négy mellékalak látható, ők az egykori magyar uralkodó négy vitézét ábrázolják, Magyar Balázst, Kinizsi Pált, Báthory Istvánt és Szapolyai Istvánt.

A restaurálás előzményei

A szobor restaurálásáról 2006-ban született politikai döntést követően két évig nem mozdult előre látványosan a felújítás ügye.

Ez idő alatt a kolozsvári polgármesteri hivatal pályázatot hirdetett a szobor felújítására, de a helyi önkormányzat nagy meglepetésére egyetlen kivitelező sem jelentkezett. Az események azt követően gyorsultak fel, hogy 2008 novemberében a magyar állam illetékes képviselői aláírták a kolozsvári polgármesteri hivatal vezetőivel a szobor restaurálására vonatkozó román-magyar szerződést. Ezután 2009 áprilisában a hivatal meghirdette a szobor felújítására vonatkozó pályázatot, amelyet egy hónappal később a nagyszebeni Concefa Kft.-nek ítéltek oda.

A munkálatok nem kezdődtek el azonnal, mert vita alakult ki a restaurálási tervet elkészítő Utilitas Kft. és a nagyszebeni cég között. Az előbbi azt kifogásolta, hogy nem megfelelő képesítéssel rendelkező restaurátort akart foglalkoztatni a nyertes cég. Végül a restaurátori tervet kidolgozó Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművészre esett a nagyszebeni cég választása is, akit a magyar fél is támogatott. Kolozsi ugyanis korábban már bizonyított, hiszen ő vezette az aradi Szabadság-szobor bronzrestaurálási munkálatait is.

- Szobormentést végeztem... - így értékelte a művész az MTI-Pressnek azt, hogy az elmúlt évtizedben Erdély két legjelentősebb köztéri alkotásának felújítási munkálataiban is részt vett. A restaurátor szerint Zala György Szabadság-szobra és Fadrusz alkotása egyformán nagy szakmai kihívást jelentett számára, és mindkét munkában kedvét lelte. - Ugyanazokat a beavatkozásokat kellett elvégezni - magyarázta. - A Mátyás szobor esetében az volt újdonság, hogy lovas szoborról lévén szó, annak belseje teljesen más, mint egy álló figurát ábrázoló alkotásé.

A Mátyás király szoborcsoport deszkabörtönben

Kolozsi ugyan szobrászművész, de a restaurátori szakmát is kitanulta. Erdélyben ugyanis nem létezik szobrászrestaurátori képzés, amely Nyugaton már teljesen elkülönült a szobrászattól.

A Mátyás király szoborcsoport restaurálását élénk médiaérdeklődés övezte, így Kolozsinak a munkálatok során gyakran nyilatkoznia kellett a sajtónak. Bevallotta, hogy már előre legyártott válaszai voltak, mivel a riporterek általában ugyanazt kérdezték tőle. - Azt szoktam mondani, a legnehezebb az volt, hogy a lovat meg kellett patkolni, a lábát azonban nem akarta felemelni, emiatt kénytelenek voltunk lebontani a talapzatot " - jegyezte meg tréfálkozva.

Aranyozott babérkorona

A finanszírozók kérésére a helyszínen kellett kialakítani a restaurátori műhelyt, ugyanis Mátyás lovának az elszállítása jelentős mértékben megnövelte volna a költségeket. Télen is dolgozni kellett, vastagabb öltözékben. A szobor felújításán állandó jelleggel három bronzrestaurátor dolgozott, de segítséget is kaptak, így időnként nyolcan is munkálkodtak a helyszínen.

A munkálatok során váratlan nehézséget jelentett, hogy a szobrot összetartó belső csavarok zöme menthetetlenül tönkrement, kicserélésük sok fejtörést okozott a restaurátoroknak. - Ez volt a legnagyobb erőfeszítést igénylő része a munkának - elevenítette fel Kolozsi, hiszen a kicserélésük érdekében be kellett bújniuk a szobor alakjainak belsejébe, a szűk helyen pedig különböző leleményes megoldásokat kellett találniuk a munka elvégzéséhez.

Eredetileg rozsdamentes acélvázat akartak elhelyezni a szoborba, hogy ezer évig ne legyen szükség újabb restaurálásra, végül azonban csak cinkezett vázra futotta. Így a restaurálás "szavatossági ideje" várhatóan félezer évig érvényes.

Váratlanul kellett szembesülni azzal a ténnyel, hogy Mátyás király fején aranyozott babérkorona volt. Az aranyozás nyomaira a szobor felületének megtisztításakor bukkantak rá. - Kezdetben kételkedtem, hogy a korona valóban aranyozva lett volna, de megkerestük Murádin Jenőt, aki bizonyította hogy az 1902-es szoboravató idején is arannyal volt bevonva - közölte Kolozsi.

Hátráltató tényező volt, hogy a talapzatot le kellett bontani. A köveknek körülbelül a tizenöt százalékát cserélték ki, mivel a régi darabok egy része szétmállott. Ezeket az eredeti anyagból, a Komárom-Esztergom megyéből származó süttői mészkőből pótolták. A magyarországi nyerskövet az erdélyi Kolozs megyei vistai kőfaragók formálták a szobor talapzatához.

A restaurálás során az is felkeltette a közvélemény érdeklődését, hogy időkapszulát helyeztek el a ló gyomrába. A 4-5 kilós henger alakú szerkezetbe Romániából, de a világ sok más pontjáról érkezett üzeneteket, rajzokat, verseket és folyóiratokat helyeztek el azzal a reménnyel, hogy az utókor számára marad valami kézzel fogható személyes emlék a mából.

A felújítási munkálatok 2010 novembere végén értek véget. Azóta a szobor Kolozsvár főterén régi pompájában látható. A szoborcsoportot most szombaton, április 2-án avatják fel újra román és magyar állami vezetők részvételével, tíz nap híján pontosan száznyolc és fél évvel az eredeti szoboravató után.